Vulkanikus kalalandok Kelet-Jáván – találkozás Bromó-val


Vulkánok országa

Indonéziában mintegy 130 aktív vulkán tevékenykedik napjainkban. Közülük 76 legalább egyszer kitört már. Az ország része az ún. csendes-óceáni Tűzgyűrűnek* is. Ért is minket meglepetés Balin az elmúlt 9 hónapban kisebb-nagyobb földrengések formájában. Bár a pulzusszámunk ilyenkor kicsit megugrik, mégis különös vonzóereje van az ilyen természeti eseményeknek. Ugyanígy vagyunk a vulkánokkal vagy a nyílt óceánnal is. Mindamellett, hogy a látvány csodálatos, az ember testközelből tapasztalja meg a Föld és a természet erejét.
A szakemberek folyamatos megfigyelés alatt tartják a tűzhányókat, mégis van egy olyan érzésünk a közelükben, hogy akármikor kitörhetnek. Legutóbb 2016-ban ezt meg is tette a Bromó nevű vulkán Kelet-Jáván. Szerencsére a Darmasiswa program keretein belül egy évvel később volt lehetőségünk élőben látni a hatalmas krátert.

Tűzhányó túrára fel!

Az 57 perces repülőutat Denpasarból Surabayaba egészen jól bírtuk. Aztán jött a feketeleves, háromórás fájdalmas buszozás a szállásra, Malang városába. Program programot követett, míg a harmadik napon éjfélt ütött az óra, és nekivágtunk a vulkántúrának. Kétórányi buszút a Bromo-Tengger-Semeru Nemzeti Park Penanjakan nevű hegyének lábához, ahonnan jeepekkel döcögtünk tovább. Hajnali 3-ra megérkeztünk a 2770 méter magasan fekvő kilátóba, egészen a felhők fölé, ahol néhányan türelmesen, mások (én) jobb fényképezési helyzetért tolakodva vártuk a napfelkeltét.

Napfelkelte a Penanjakan hegyen

Indonéziában ritkán fordul elő, hogy kabátban fázunk, most mégis szinte ráfagytak az ujjaim a kamerára. De megérte, mert a világosság közeledtével felszállt a felhőtakaró, így percről percre tisztábban láttuk Bromót (2329 m), a háttérben pöfékelő Semeru tűzhányót (3676 m – Jáva legmagasabbika) és az előttük elterülő völgyet. Ha valamit nevezhetünk tökéletes kilátásnak, akkor ez az volt. Ezúttal még a közelünkben nyomakodó selfie-király turisták se zökkentettek ki lelki harmóniánkból.

Másszuk meg a krátert!

A végtelenségig tudtuk volna bámulni a tájat, de a programterv szoros volt, így egy szempillantás alatt újra a zötykölődő jeepben találtuk magunkat, ezúttal útban a kráter felé.

Felhőkből ki, hegyről le, földúton át, felhőkbe bele, autóból ki, maszkot fel, majd elindultunk a kráter irányába. Az emberek vonulása lovakon vagy gyalogosan a vulkanikus homokban, felhők között misztikus kalandfilmhangulatot keltett bennünk. A bő félórás séta végefelé már meghallottuk a mély morajlást, felérve a kráter széléhez pedig megpillantottuk annak nagyságát is a maga 800 méter átmérőjével és 200 méteres mélységével. Leírhatatlan érzés volt sétálni a 40 cm széles peremén (a legtöbb helyen korlát sem volt), kikerülni a szembejövőket, nézni ahogy folyamatosan száll fel a füst, és hallgatni a Föld hangját. A természet szinte megérintett bennünket egy ilyen fantasztikusan erőteljes képződmény által. Mint azt Indonéziában sokszor, itt is újra elámultunk, mennyire csodálatos hely a Földünk.

Bromó túránkról képgalériánkat a cikk angol nyelvű változatában nézhetitek meg ITT.

*A Tűzgyűrű az angol Ring of Fire tükörfordítása, népszerű neve annak a Csendes-óceán partjain végigfutó széles, sávszerű földrajzi régiónak, amely mentén különösen sok, működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el, és rengeteg, különböző fészekmélységű földrengés pattan ki. (wikipedia)

Related Posts

No Comments

Leave a Reply