Tánc a világ másik felén


A balinéz kultúra egyik tradicionális eleme a tánc, mely szoros összefüggésben van a vallással, a koreográfiákat többnyire a vallási ceremóniák részeként adják elő.

Más, mint a Ghetto#7

Az ISI Denpasar művészeti iskola diákjaként mi is tanulunk különböző balinéz táncokat. Ahhoz képest, hogy otthon egy életforma az Art Kingdom a megszámlálhatatlan órányi kemény edzés és örömtánc egyvelegével, az itteni heti 3 alkalom során csak felszínesen tudjuk elsajátítani a stílusokat. A tanárok beszélnek angolul, és óriási, tükrös tánctermünk van, mégis sokszor így sem értem, milyen mozgássor történik a tanár testén.

Az alap beállást egy hétig tanultuk, további két hétig fájt a derekam és a térdem a számomra szokatlan, kicsavart pózoktól. Sőt a fizikai korlátaim még most sem engedik, hogy hitelesen vissza tudjam adni ezt a mozgásformát. Egy Ghetto#7 versenykoreográfia után már-már unalmasan lassúak a táncok, melyeket tanulunk, de talán pont ezért küzdelmes. Egy kicsit olyan érzetet kelt, mintha balinéz pilatesen lennék, például sokszor perceken át kell mélyizmokból kitartani egy-egy karpozíciót.

Balinéz táncosként


Még nem döntöttem el, hogy menő vagy lúzer dolog, hogy Balin előbb voltam fellépő egy rendezvényen, minthogy láttam volna táncos előadást. Ez utóbbi sajnos még mindig nem történt meg. Viszont egy november 14-i telihold ceremóniával egybekötött templom születésnapon Desa Nongan faluban néhány csoporttársammal együtt volt szerencsénk fellépni, és a rejang táncot helyi gyerekekkel az ünneplésre összegyűlt balinézeknek előadni.


A kosztüm viselése már önmagában élmény volt: bár a testemen körbetekert ruhában levegőt nem kaptam, leülni nem tudtam, és a fejemre helyezett virágoskertet egy füstölővel megkoronázva nehéz volt megszokni, felöltözve mégis igazi balinéz táncosnak éreztem magam. Örültem, hogy újra érezhettem a fellépések előtti gombócot a gyomromban, hiszen 4,5 hónapja nem táncoltam közönség előtt. A készülődés, közös sminkelés, nevetések közepette fotózkodás, a fellépőruha magamhoz gemkapcsozása, stressz-nassolás és a koreográfia végső átnézése 2 cm-es helyen mind felidézték az elmúlt évek legszebb AK pillanatait, és eszembe juttatták, mennyire szeretem ezt az életmódot.
Az utóbbi másfél hónapban épphogy hozzászoktunk ehhez a különös mozgásformához, a maga kicsavart láb-, test- és kéztartásával együtt, máris beledobtak a mélyvízbe, ahol szakértő szemek előtt mutattuk be az eddig tanultakat.


Az ünnepség felajánlásokkal kezdődött, a helyi asszonyok háromszor vitték körbe gyümölcskosaraikat a templom körül, majd két férfi táncos által előadott baris nevű táncot láttunk. Mi bámultuk őket szinte pislogás nélkül, nekik pedig mi voltunk ott a látványosság. Egyáltalán nem megszokott, hogy nyolc külföldi lány és Matyi, aki elkísért minket, és végig lelkesen fotózott, eljut egy ilyen eseményre. A mi produkciónk zárta a műsort, melyet élő gamelán (Balin elterjedt zenei együttes és a benne található hangszerek összessége) kíséret tett még érdekesebbé. Előre figyelmeztettek, hogy ne lepődjünk meg, ha közben a közönség hangos nevetésben tör ki (így is történt), mert ezzel nem kinevetnek minket, hanem tetszésnyilvánítást jelent. A színpad hiányának ellenére is fantasztikus élmény volt, és megtisztelő, hogy „idegenként” részt vehettünk egy ekkora ünnepen.

Rejang

Jelentése: felajánlás.
Az egyik legkülönlegesebb és legkifejezőbb áldozati tánc. Kizárólag vallási ceremóniákon, templomok születésnapi ünnepségein táncolják, ahová hivatalosan idegenek nem léphetnek be. A táncosok balinéz nők, akik a templomok belső udvarában, a templom felé fordulva a jelenlévő istenek tiszteletére és szórakoztatására a felajánlási rituálé kíséreteként adják elő.
Kecses és látszólag egyszerű mozdulatokból áll, lassú és hypnotikus csoporttánc. A táncosok fehér és aranyszínű ruhát viselnek, fejükön pedig élő virágokból álló fejdíszt. A dualizmus filozófiájának részeként pedig a rájuk csepegtetett szenteltvíz mellett fejdíszükre füstölőt helyeznek a tűz jelképeként.

Related Posts

No Comments

Leave a Reply