Napfelkelte túra a Mount Agung-on


Mikor megérkeztünk Balira, elhatároztuk, hogy egy nap megmásszuk a balinézek legmagasabb vulkánját. Tudtuk, hogy kemény munka lesz, de életre szóló élményt nyújt majd.

A vulkánról

Mount Agung (3142 m), más néven Gunung Agung máig aktív vulkán Balin, az 5. legmagasabb Indonéziában. Legutóbb 1963-ban tört ki, ezzel 2000 ember halálát okozva. A helyi lakosok hiedelmei szerint spirituális jelentőséggel is bír. A legszentebb hely a szigeten, a balinéz hinduizmus Isteneinek lakhelye.

Testi és lelki felkészülés

Eső esetén nem javasolt felmenni a vulkánra, így mászásunkat a száraz évszakra (májustól szeptemberig) időzítettük. Bár a júniusi esőzések alapján csak reménykedni mertünk a jó időben. A guide-unk, akit egy facebook csoportban ajánlottak, meggyőzött, hogy aznap verőfényes napsütés lesz. Az elmúlt években rengeteg mászó szenvedett balesetet a hegyen, így bevezették, hogy kötelező hivatalos, helyi túravezetővel menni. Ez sajnos pénzbe kerül (nem is kevésbe). Nyilván mi is eljátszottunk a gondolattal, hogy ’áhh, megy ez nekünk egyedül is, van annak a pénznek más helye’. Aztán az első 5 percben világossá vált, hogy guide nélkül nem érdemes megpróbálni. Egyrészt fel sem engednek, másrészt sötétben rögtön eltévedtünk volna, harmadrészt sok helyen tényleg veszélyes a terep, így szükség van a tapasztalt vezetőre.

Bár ráfogtuk az elmúlt hónapok látogatóira, igazából lustaságból nem voltunk jó kondiban Matyival. Volt egy nevetséges próbálkozásom, miszerint a nagy eseményt megelőző 2 hétben naponta edzek otthon, hisz az is segít valamit. Ebből 1 edzés lett néhány alkalom szörfözéssel kiegészítve. Ezek után inkább a lelkierőmet edzettem. Matyit nem kell félteni, ha ő elhatározza, hogy felmegy a csúcsig, akkor fel is megy. Csak a saját képességeimben kételkedtem, mondván nincs hegymászó tapasztalatom, sőt hajlamos vagyok útközben elkeseredni, és a feladás gondolatával játszani.

Túraútvonalak

A hegyen 3 trekking útvonal közül lehet választani.

  1. Pura Pasar Agungtól, 1600 méterről 2900 méterig. Azt mondják, ez a legkevésbé megerőltető, felfele és visszafele is 3-4 óra túra.
  2. Pura Pasar Agungtól 1600 méterről 3142 méterig. Kb 4-5 óra felfele és visszafele is, kemény mászással.
  3. Pura Besakih-tól 1100 méterről 3142 méterig. Kb 6-7 óra felfele, 7-8 óra lefele. Távolságban 8 km-nyi túra.

Nincs visszalépés

Megbeszéltem Gedével, a guide-al, hogy a legmagasabb, 3142 méteres csúcsra szeretnénk mászni. Mondogattam magamban, hogy 4-5 óra hipp-hopp eltelik, ennyit ki kell bírnunk. A sofőr este 9-re jött értünk a lakásunkhoz. Éjfélre megérkeztünk a templomhoz, mely a Besakih volt. Levert a víz, hogy 4 óra helyett 7 órányi mászás vár ránk. Regisztráció és rövid eligazítás után éjjel fél 1-kor elindultunk felfele.

A javasolt túracipőt nem tudtuk beszerezni, így mezei sportcipőben indultunk. Fejenként 3 liter vízzel, banánnal, szőlőcukorral és mézes szezámszelettel készültünk. Rétegesen felöltöztünk: pólók, pulóver, széldzseki, sál, sapka. Fejlámpát és túrabotot Gede hozott.

Pura Besakih

Megpróbáltatások felfelé menet

Az első perctől kezdve folyamatosan izgultam a testi korlátaim miatt. Annyira, hogy el is felejtettem félni a koromsötét erdő titokzatos állatvilágától. Egyetlen „félelmetes” incidens történt csak, mikor néhány percig egy világító szempár csendben követett minket. Cibet macska vagy majom lehetett. Viszont csodálattal töltött el a gyönyörű, csillagos ég és a csend, melyet ilyen mértékben még sosem éltem át. Még egy fűszálat se hallottunk megmozdulni. Egyetlen méterre láttunk a lábunk elé (ezért visszafelé többször hálát adtam). Szinte vakon követtük Gedét a keskeny ösvényen, mely nem is ösvény volt, hanem a hegyről lefolyó esővíz medre. Olykor csúszós kavicsokon, homokon, indákba kapaszkodva vagy sziklákon bukdácsolva haladtunk előre. Elkövettem azt a hibát, hogy rendre megkérdeztem Gedét, mennyi van még hátra. Persze mindig nagyobb távot mondott, mint azt én előre elképzeltem. A holtpontjaim sorra követték egymást, szédülés, émelygés, fejfájás, combfájdalom. 2400 méternél megfordult a fejemben, hogy leülök, és ott megvárom a többieket. Aztán a sötétség miatt meggondoltam magam. Mikor 2700 méteren közölte Gede, hogy még 3(!) óra mászás van hátra, majdnem elsírtam magam. Az utolsó 200 méter volt a legfájdalmasabb, biztosak voltunk benne, hogy a csúcs egyre csak távolodik. Itt már nem volt növényzet, csak vulkanikus sziklák és csúszós kavicsok, sokszor csak négykézláb lehetett haladni vagy szinte függőleges irányú mászással, kötelek nélkül. Az erős szél és az erdő fülledtségében átizzadt ruháink pedig nem okoztak kellemes érzést.

Boldogság a felhők felett

6 óra alatt értünk fel a csúcsra, ahol megint majdnem elsírtam magam. Ezúttal a fáradt boldogságtól. Fantasztikus érzés volt a megérkezés pillanata, magasan a felhők felett, ahogy elengedhettem az erős koncentrálást, és befejeződött a kemény izommunka. Dideregtünk, mert még volt 15 perc a napfelkeltéig, a hőmérséklet pedig 7-10 Celsius fok lehetett, melyet tetézett a szél. Az ujjaink szinte ráfagytak a fényképezőre, így képanyagban ezúttal nem vagyunk erősek. Találkoztunk 3 másik csapattal, összesen 8 ember úszott mámorban rajtunk kívül. A napfelkelte láttán elállt a lélegzetünk. Felbecsülhetetlen érzés volt Bali legtetején állva, a felhők felett végignézni, távolban a Lombokon lévő Rinjani vulkánnal, nyugati irányban pedig a Jáván lévő Semeru vulkánnal. Tényleg úgy éreztük, mintha a balinéz istenek lakhelyére léptünk volna, a teljes sziget a lábaink előtt hevert. Megért minden erőfeszítést.

Lefelé sem gyerekjáték

1 órányi ámulat után jött a feketeleves: elindultunk visszafele. Mikor arról ábrándoztam, hogy levisz egy helikopter, tudat alatt sejtettem, hogy az ereszkedés jócskán nehezebb lesz. Az előzetes beszámolók alapján tudtuk, hogy 7-8 órát kell szánnunk rá. Napfényben látva az utat nem hittük el, hogy ott másztunk fel. Ha nem sötétben megyünk, nem lettem volna képes felérni a csúcsra. Mivel vulkanikus homok és kavicsok alkották az ösvényt, így végig csúszós volt, folyamatos odafigyelést igényelt. Nem tanultam a hibámból, így újra és újra megkérdeztem Gedét, mennyi van még hátra. A válasz persze sosem tetszett. Mikor a felhőkbe értünk, előbb köd majd eső hullott ránk. Ez igencsak megnehezítette az utolsó két órát. Az amúgy is csúszós talaj még síkosabbá vált. Itt-ott rettegtem, hogy egy rossz lépés, és a mélybe zuhanok. Bevallom, az utolsó 1-2 km-en Gede kézenfogva segített leereszkednem, mert egyedül nem tudtam volna. Így szerencsére csak két fenéken csúszást tudok felmutatni. Matyi belevalóbb volt nálam, segítség nélkül leért, mint a profik. Az erdő egyébként fantasztikus volt, igazi dzsungelt láttunk a szemünk sarkából, amikor épp nem a lábunk elé néztünk. Az eső ellenére is sietősre vettük a figurát, így két 5 perces pihenővel 6 óra alatt a Besakih anyatemplomhoz értünk. Az út vége felé újra sírásra görbült a szám, ekkor a térd- és bokafájdalmaim voltak elviselhetetlenek. Sofőrünk széles mosollyal várt, mi pedig két krumpliszsákként beestünk az autóba, és hazáig aludtunk.

Érzések

Nagyon büszkék voltunk magunka amiért sikerült végigcsinálnunk. Különösen, mikor mesélte Gede, hogy a vállalkozó szelleműek 50%-a nem képes felmenni a csúcsra. Ha a következő 3 napban tudtam volna járni, emelt fővel közlekedtem volna Bali utcáin. Duplájára dagadt bokák és térdek, valamint erőteljes izomfájdalom volt a mellékhatás, melyeken még egy masszázs sem segített. Egy kicsit túllőttem a fizikai korlátaimon. Matyinak persze a lábujjfájdalmán kívül kutya baja nem volt. A boldogságunk és elégedettségünk viszont kompenzálta szenvedéseinket.

Aki járt Balin, az tudja, hogy kevés a kiépítetlen, turistamentes övezet. Imádtuk, hogy az Agung mászásunk légköre pontosan ilyen volt. Sehol egy árus, egy warung vagy mesterséges út. Még jelzések se voltak. Nem hallottunk egyetlen „sarooong, transport, massage” felkiáltást sem.  Csak az érintetlen természet és mi. Tényleg érezni lehetett, hogy ez a balinézek legszentebb helye.

Gede, a guide-unk

Túlélési tanácsok

  • Találj egy célt: teljesítmény, a napfelkelte látványa, fenékkerekítés stb. Ha van motivációd és akaraterőd, a fizikai képességeid kevésbé akadályoznak majd.
  • Légy lelkileg is felkészült.
  • Ne egy kellemes erdei túrára számíts, hanem kemény mászásra.
  • Menjetek legalább ketten, így tudjátok egymást segíteni.
  • Ne kérdezd a guide-ot, hogy mennyi van még hátra. Mindig elkeserítő lesz a válasz.
  • Megjárható sportcipőben, de ha teheted, válassz jó túracipőt. A bokák és térdek meghálálják.
  • Öltözz rétegesen és kényelmesen, esetleg vigyél 1-2 váltás pólót is. Eleinte nagyon izzadós az út, a csúcson viszont hideg szél fúj.
  • Sapka (a hideg szél ellen), kesztyű (a növényekben való kapaszkodás és a földön mászás miatt), túrabot (lefele és felfele is megkönnyíti a dolgod) és fejlámpa (hogy legalább fél métert láss a sötétben) nagyon hasznos kiegészítők.
  • Minimum 3 liter víz, banán, keksz, energiaszelet legyen nálad. Igyál folyamatosan, magaslati betegség, dehidratáció, émelygés, fejfájás könnyen felléphet (fel is lépett nálunk).
  • Izomlazító krém jól jöhet, ha nem vagy hozzászokva az efféle mozgáshoz.
  • Vágd le a lábkörmeid előtte.
  • Körültekintően válassz guide-ot. A legjobb, ha van a csomagban transzfer, és legyen rugalmas az időpont – eső esetén át lehessen tenni máskorra. Ajánlom Gedét, pontos, segítőkész és informatív túravezető volt.
  • Tisztázzátok előtte a guide-dal, hogy melyik túraútvonalat szeretnétek bejárni.
  • Fényképezőgépet vigyél magaddal.
  • A hegyen mindenféle időjárás előfordulhat (köd, eső, hideg szél, tűző nap), erre jó felkészülni.
  • Nem kell hozzá hegymászó tapasztalat, de egy általános fittség szükséges. Ez utóbbi sincs most nekem, így ezúttal én erősítem a szabályt.

Ha szívesen megosztanátok saját tapasztalatotokat az Agung megmászásával, küldjétek el nekünk üzenetben (bucketlistbali@gmail.com)!

Related Posts

No Comments

Leave a Reply