Képtelenség


Az elmúlt 1 hónap családi látogatással telt mindkettőnk nagy örömére. A nyaralásszervezés és a szülők, testvérek utazásának tökéletessé tétele foglalt le minket, így a fényképezés és tartalomgyártás picit háttérbe szorult. Jöttek is az elmélkedő gondolatok, hogy az itt eltöltött eddigi nyolc hónap alatt mennyi csodás élmény és látvány maradt kattintás nélkül.

A képeinket egy Iphone 6 és egy Nikon D3100-as géppel készítjük, így mozgás közben, vízben és trópusi esőben sokszor csüggedek egy-egy hangulat megörökítési lehetőségének hiányától. Nyilván minden „rosszban” van valami jó, mert ezek a pillanatok így élesebben élnek az emlékezetünkben.

Óceáni világ

Matyi az az ember, aki a víz megpillantása után 2 másodperccel már csobban is. Addig nem is látjuk a parton, míg meg nem éhezik vagy szomjazik. Én félek az óceánban. Ki tudja, mi figyel a víz alatt, a korallok között. Egy erőszakosabb hal, cápák vagy a képzelőerőm által szült tengeri szörnyek. Már egy-egy nagyobb hullám is megrémít. (ezzel a lelkivilággal eleinte igazán kihívás volt a mindennapos szörf – a szerk.). Úgy hallottuk, hogy a vízalatti élővilág különösen csodálatos Bali környékén, így vettünk két snorkel szemüveget. Azóta, ki bátrabban, ki minimális félelemmel, de mindannyian imádjuk kukkolni a „lenti” eseményeket. Az eredeti témánál maradva, sajnos felvétel egyikről sincs. De láttunk óriásteknősöket Gili Menonál, Nusa Penidán és a White Sand beach-nél is. A megannyi élő és már elpusztult korall között kisebb-nagyobb halak százaiban gyönyörködünk minden alkalommal. Sőt Penidán egyszer szemügyre vehettünk egy emberi fej nagyságú gömbhalat, Matyi pedig megpillantott egy manta ráját (ördögrája) is. Az egyik kedvenc élményünk mégis egy élettelen dolog, a víz alatti Buddha templom volt Nusa Ceningan közelében.

Szörf

Ha az ember túllép a félelmein, elfogadja a sport nehézsége által létrejött egocsökkenést, és tiszteletben tartja az óceán erejét, a szörf maga a csoda. Kivételes tehetségem egyelőre nem tört felszínre, ezért sokszor csak ücsörgök a hullámok között, figyelve a naplementét, a parton söröző turistákat, közben barátságosan rápillantva a körülöttem evező szörfösökre. Matyi is gyakran velem tart két hullámlovaglás között. Ilyenkor mindig azt érezzük, hogy mosolyog a lelkünk, és ugyanabba a „flow” állapotba kerülök, mint tánc közben. Egy-egy elkapott hullám pedig maga a végtelen boldogság.

Csillagos ég

Különösen Nusa Penidán, a Gili szigeteken vagy Bali vidéki területein, ahol a fényszennyezettség elenyésző, tiszta időben fantasztikusan kirajzolódik a tejútrendszer. Nagyvárosban élő emberként ilyen látványban otthon ritkán részesülünk. Csak motorvezetés közben kell ügyelni, hogy két csillag között néha az útra is pillantsunk.

Egyszer talán a fentiek valamelyikéről tudunk majd nektek mutatni néhány felvételt. Addig alternatív megoldásként kijöttök hozzánk, és együtt megnézzük élőben. :)

Csatolok egy fotót, hogy azért most se maradjatok vizuális élmény nélkül.

Related Posts

No Comments

Leave a Reply