Karácsony egy hindu szigeten


Már nyáron is az egyik legfontosabb kérdés, amely Balival kapcsolatban foglalkoztatott, hogy milyen lesz ott a karácsonyunk. Szaloncukor, forralt bor és Reszkessetek betörők rajongóként komoly aggodalmaim voltak a trópusi ünnepekkel kapcsolatban.

A balinézek egyrészt vallásilag nagyon nyitott és befogadó emberek, másrészt imádnak ünnepelni. Harmadrészt a rizstermesztés mellett a turizmus is fontos bevételi forrásuk, ezért igyekeznek lehetőségeikhez mérten minél meghittebb hangulatot teremteni a decemberben érkező turistáknak. Úgy látszik, a plázákban november elején megjelenő ünnepi dekorációk szempontjából nincs különbség országok és vallások között, itt is megpillantottuk az első girlandokat ősz végén.

Azóta pedig napról napra többet érzékelünk az ünnepi hangulatteremtésből: az éttermekben giccses karácsonyfákat állítanak műfenyőből, ’Merry Christmas and a Happy New Year’ feliratok jelennek meg az utcákon, minden(!) üzletben és élelmiszerboltban, még a konditerem öltőzőjében is (jól olvassátok, járunk kondizni – a szerk.) szól a Jingle Bells végtelenített replay módban, a pénztárosokon és recepciósokon pedig Mikulás sapka díszeleg. Sőt, 24-én egy balinéz Mikulástól apró süticsomagot is kaptunk ajándékba. Sokat töprengünk azon, vajon a helyieknek ez egy ’kötelező’ rossz a nyaralók boldogságáért vagy valamennyire ők is élvezik a karácsonyi ünneplést. Mindenesetre még mindig nagyon abszurd érzés karácsonyfákat látni és Mariah Carey-t hallgatni 30 fokban, fürdőruhában, pálmafák és szörfdeszkák között.

Saját karácsonyfánk sajnos nincs, egy homokkal és fahéjjal díszített adventi koszorúval valamint a tévé köré csavart égősorral próbáltuk itthon a karácsony érzését előhívni magunkból. Megkértem Matyit, rakjon be youtube-on valami ünnepi muzsikát, de 10 mp zene után egymásra néztünk, és egyetértésben kikapcsoltuk, megállapítva az ünnepi hangulatunk távollétét.

Abban is megegyeztünk, hogy ilyenkor jön rá az ember, mennyi apró mozaikból áll össze az év ezen szakasza, amelyekre eddig egyenként nem is gondoltunk. A hóesés, a karácsonyi vásárban tolongás, forralt bor és mézeskalács, adventi kalendárium, izgatott ajándékvásárlás, karácsonyfa díszítés, majd a fenyőtűszúrások nyomainak ápolása, szaloncukor majszolás, mert mindegyik fajtát meg kell kóstolni, zserbó, hogy este 7-ig megjöjjön a Jézuska, mert utána közösen megnézzük a Grincset századszorra is a tévében, 25-én nem kell korán kelni, és zserbót reggelizhetek, Apu pedig mákos bejglit, az időszak habján a cseresznye pedig a megfizethetetlen háromnapos semmittevés otthon, együtt a családdal.

No, Balin hó helyett kaptunk 9-es erősségű UV sugárzást, fenyőfa helyett pálmafákat, forralt borként friss kókuszvizet, szaloncukor gyanánt a fura, zöld, kókuszos balinéz édességet, amelynek a nevét még mindig nem tudjuk, az otthoni Jézuska érkezését csak képeken láttuk, viszont legalább itt is megy a Reszkessetek betörők a tévében. Matyival egymásnak vagyunk a család, így bár fürdőruhában és távol az otthontól, de idén is szeretetben telnek az ünnepek, és úgyis ez a lényeg. 🙂 Egyszer így is kipróbáltuk, a maga trópusi módján meghitt és csodálatos volt, de jövőre a kertünkben hóangyalként várjuk a szentestét.

Mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánunk!

Hol a hó?

Karácsonyi vacsora

Rendhagyó december 25.

Ajándék a családtól 🙂

Related Posts

No Comments

Leave a Reply